Régen írtam, de ezt kérem az érettségi-láznak, az érettséginek, az érettségi-láz levezetésének és csak úgy a mindennapi lustaságomnak betudni! Köszönöm! Na akkor kezdem a mondanivalómat: Mindenkinek vannak kedvenc zenekarai. Nekem is vannak. Az igazság az, hogy nekem nem is egy van, nem is kettő, hanem nagyon sok, és egyre csak bővül. Most szeretnék bemutatni hármat, mindegyik valamiért nagyon különleges számomra. A három zenekar pedig legyen a Pucks ‘n’ Fairies, a Creep és a Mestrics Experience. Közben pedig Atomica – Metropolitan szól, jó kis trip-hop.
Tegnap Robiékkal meglátogattam a Pécsi Egyetemi Napokat, teljesen önző céloktól vezérelve: meg akartam nézni a Singas Project és az Erik Sumo koncerteket. Meg úgy egyáltalán a PEN-t, még úgyse volt lehetőségem belesni. De ez azt hiszem egy örök élmény lesz számomra. Mind pozitív, mind negatív szempontból, de ez utóbbi nem vészes… annyira. Volt ott minden: millió ember, sorbanállás, egyáltalán minden, ami kell egy jó bulihoz. Na tovább mögött lesni!
Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em(egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea – River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .
Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!
Ez egy ilyen korai poszt lesz, kicsit rámjár a rúd mostanság, nem volt alkalmam írni ide, pedig elterveztem, hogy megosztok veletek néhányat (nem az összeset… ) a zenei klipek készítésének művészeti alkotásaiból. Vagy olyan számokat, amiknek kevésbé jó a klipje, de annál jobb maga a szám. Szóval efféléket. Egyébként csak hogy sikerüljön lenyugodnom, ma este megint koncertre megyek, Mégis összejött a dolog… J. S. Bach: h-moll mise lesz terítéken… alig várom! Na tovább mögé bekukkantani, számokat meghallgatni! De elötte jöjjön egy lista: Billy Joel, Genesis, Tears for fears, Gary Jules, Kiscsillag…
És bárcsak így folytatódna a tendencia, mind a meglátogatott koncertek számában, mind a minőségben, már nem mintha lettem volna kifejezetten rossz koncerten az elmúlt időben. És bizony folytatódott volna a tendencia… kb ennyin múlott… és most mutattam is, csak senki nem látta, de kb 5 pixeles volt. Merthogy akartunk ám menni mégegy koncertre, mivel két hét múlva hétfőn a PTE – ÁOK aulában fellép Richard Bona és bandája. A zenészről csak annyit kell tudni, hogy a világ egyik legjobb basszusgitárosa. És itt lesz Pécsett, és kb egy napon múlott, hogy tegnap már nem kaptunk jegyet: az egész aulában maradt egyetlen középkategóriás áru jegy, ami lefoglalatlan. (Nem egyetlen középkategóriás, hanem egyetlen hely, ami éppenséggel középkategóriás.) Szóval akkor most, mivel arról nem fogok tudni írni, ezért írok az előző kettőről. Rőtama és egy Schubert. És nem akarok senkit lehurrogni, mindez csak az én véleményem, és a teljesítményről megpróbálok objektív maradni. A posthoz használt elmefrissítő: Cassettes won’t listen – Small-Time machine .
… én tényleg azt hittem először, hogy a The Lovekevins-ről (The LK) fogok írni, mert végre-valahára sikerült beszereznem az albumukat. Tényleg… Aztán azt, hogy egyik nagy kedvencemről, a Flookról, de mivel Adrinak se volt jobb ötlete, ezért kénytelen leszek mindkettőről írni. Mondjuk egy kritikát. Vagy ajánlót. Vagy nem is tudom mit, mert ilyet még nem csináltam. Szóval akkor szép sorjában, ABC-sorrendnek háttal:
Mi a közös Mr. Deckardban, a tésztában, a tökéletes emberekben és a filmzenében? Így együtt tényleg egyáltalán semmi. Viszont külön-külön… esetleg! Íme két újabb dal, amiket nem olyan rég szereztem, az első a Szárnyas Fejvadász-ról, a Blade Runnerről, és a halandzsázó magyar mexikóiról, a második pedig csak úgy. Remélem tetszik.
Mr. Deckard+ Noodles = Blade Runner
So much perfect people (non-existent movie soundtrack)
Álljon itt ez a post a híres-neves pécsi “alternatív” ír népzenei együttes, a Maggie In The Woods, vagyis “A” Maggie tiszteletére, mert szerintem megérdemli! Csak a nosztalgiázás miatt is, még a fénykorból… Nem, nem múlt idő, senki ne értse félre, csak pihenünk! Tovább mögött képek, zene, ilyesmik!
Oké, most nincs erőm új postot kitalálni, pedig gondoltam egy-két dologra, nem baj, majd legközelebb, addig is küldöm ezt a számot mindenkinek, aki olvassa a blogot, keep on mindenki, keep on, és a Shitty Bum legyen veletek!
“Shitty Bum: The first gum that tastes like shit!”
Mire is jó a blogom (igen, ez amúgy egy kérdés is!), ha nem arra, hogy itt publikáljam a zeneszámaimat, amiket unalmas óráimban fabrikálok? Hát pont arra! Szóval fel is raktam az elsőt, ami a “Driving at night” címre hallgat. Nem kell sokat magyarázni, nekem a hosszú éjszakai kocsikázások jutnak eszembe Bajáról hazafelé… meg sok máshonnan is… Remélem tetszik!
Írta: ombolikiki 
Írta: ombolikiki 
Írta: ombolikiki 
Mégis összejött a dolog… 
