Régen írtam, de ezt kérem az érettségi-láznak, az érettséginek, az érettségi-láz levezetésének és csak úgy a mindennapi lustaságomnak betudni! Köszönöm! Na akkor kezdem a mondanivalómat: Mindenkinek vannak kedvenc zenekarai. Nekem is vannak. Az igazság az, hogy nekem nem is egy van, nem is kettő, hanem nagyon sok, és egyre csak bővül. Most szeretnék bemutatni hármat, mindegyik valamiért nagyon különleges számomra. A három zenekar pedig legyen a Pucks ‘n’ Fairies, a Creep és a Mestrics Experience. Közben pedig Atomica – Metropolitan szól, jó kis trip-hop.
Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em(egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea – River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .
Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!
Ez egy ilyen korai poszt lesz, kicsit rámjár a rúd mostanság, nem volt alkalmam írni ide, pedig elterveztem, hogy megosztok veletek néhányat (nem az összeset… ) a zenei klipek készítésének művészeti alkotásaiból. Vagy olyan számokat, amiknek kevésbé jó a klipje, de annál jobb maga a szám. Szóval efféléket. Egyébként csak hogy sikerüljön lenyugodnom, ma este megint koncertre megyek, Mégis összejött a dolog… J. S. Bach: h-moll mise lesz terítéken… alig várom! Na tovább mögé bekukkantani, számokat meghallgatni! De elötte jöjjön egy lista: Billy Joel, Genesis, Tears for fears, Gary Jules, Kiscsillag…
… én tényleg azt hittem először, hogy a The Lovekevins-ről (The LK) fogok írni, mert végre-valahára sikerült beszereznem az albumukat. Tényleg… Aztán azt, hogy egyik nagy kedvencemről, a Flookról, de mivel Adrinak se volt jobb ötlete, ezért kénytelen leszek mindkettőről írni. Mondjuk egy kritikát. Vagy ajánlót. Vagy nem is tudom mit, mert ilyet még nem csináltam. Szóval akkor szép sorjában, ABC-sorrendnek háttal:
Oké, most nincs erőm új postot kitalálni, pedig gondoltam egy-két dologra, nem baj, majd legközelebb, addig is küldöm ezt a számot mindenkinek, aki olvassa a blogot, keep on mindenki, keep on, és a Shitty Bum legyen veletek!
“Shitty Bum: The first gum that tastes like shit!”
Írta: ombolikiki 
Írta: ombolikiki 
Mégis összejött a dolog… 
Írta: ombolikiki 
