Erik Sumo, PEN, 2008. 04. 16. és mások

Tegnap Robiékkal meglátogattam a Pécsi Egyetemi Napokat, teljesen önző céloktól vezérelve: meg akartam nézni a Singas Project és az Erik Sumo koncerteket. Meg úgy egyáltalán a PEN-t, még úgyse volt lehetőségem belesni. De ez azt hiszem egy örök élmény lesz számomra. Mind pozitív, mind negatív szempontból, de ez utóbbi nem vészes… annyira. Volt ott minden: millió ember, sorbanállás, egyáltalán minden, ami kell egy jó bulihoz. Na tovább mögött lesni!

Casino Royale, azaz a Bond-sztereotípia

Akárkinek elmeséltem az elmúlt időben, hogy James Bond könyvet olvasok, mindenki úgy húzta a száját, mintha nem is Bondot, hanem legalább Szíves Bocsokat mondtam volna, de lehet, hogy inkább olyan Én kicsi pónimosan is… De miért is van ez? Közben edzek az esti koncertre, Erik Sumo – My rocky mountain-t hallgatok. Tovább mögött meg elmélkedem!

Gitármánia

Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em (egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea – River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .

Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!

… de sosem merted megkérdezni, avagy az 1950-80-as évek történelme 4 percben, és mások …

Ez egy ilyen korai poszt lesz, kicsit rámjár a rúd mostanság, nem volt alkalmam írni ide, pedig elterveztem, hogy megosztok veletek néhányat (nem az összeset… )  a zenei klipek készítésének művészeti alkotásaiból. Vagy olyan számokat, amiknek kevésbé jó a klipje, de annál jobb maga a szám. Szóval efféléket. Egyébként csak hogy sikerüljön lenyugodnom, ma este megint koncertre megyek,  Mégis összejött a dolog… J. S. Bach: h-moll mise lesz terítéken… alig várom! Na tovább mögé bekukkantani, számokat meghallgatni! De elötte jöjjön egy lista: Billy Joel, Genesis, Tears for fears, Gary Jules, Kiscsillag…

Pedig én tényleg azt hittem…

… én tényleg azt hittem először, hogy a The Lovekevins-ről (The LK) fogok írni, mert végre-valahára sikerült beszereznem az albumukat. Tényleg… Aztán azt, hogy egyik nagy kedvencemről, a Flookról, de mivel Adrinak se volt jobb ötlete, ezért kénytelen leszek mindkettőről írni. Mondjuk egy kritikát. Vagy ajánlót. Vagy nem is tudom mit, mert ilyet még nem csináltam. Szóval akkor szép sorjában, ABC-sorrendnek háttal:

Újranéztük: Fight Club; Donnie Darko

Mi a nagy pozitívuma annak, ha az ember beleesik egy olyan vírusba, amitől naphosszat köhög, és néhol hőemelkedéssel, néhol a nélkül émelyeg egyik ágyból a másikba? Az, hogy amíg itthon van, nem kell szinte semmit csináljon. Persze tanul egy kicsit, meg olvas, de azért ott a passzív kikapcsolódás is, számítógép, Rainbow Six: Vegas és a TV, pontosabban a DVD, hogy a trágyába véletlen se fussunk bele (ma pl. adták a Truman show-t, ami ennek egy tökéletes ellenpéldája, mert marha jó Jim Carrey-s dráma – véletlen sem vígjáték, kérem! -, de ezt meg elfelejtették reklámozni… :\ ). Így esett (mivel tesóm is ebben a cipőben evez), beraktuk régi nagy kedvenceinket (igazából kedvenceimet, őt nem hagytam választani), elkezdtük folytatni a Lost-ot, és újra megnéztünk a Harcosok Klubját, ma pedig a Donnie Darko volt a terítéken. Ami őt kifejezetten idegesíti szerintem. Na most leírom, hogy miért jó a két film.