Gitármánia

Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em (egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea – River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .

Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!

Egy-két kép, amiket még régebb kaptam le…

…lehetne akár ez is a post címe, de nem lesz. Inkább csak fogom magam, és bedobom ide két (szerintem) nagyon jól sikerült képemet. Nem vagyok profi fotós, nem is az a cél, hogy itt a tudományomat fitogtassam, inkább csak meg szeretném osztani Veletek, mert szerintem szépek! A megvalósítás elfogadható, viszont nekem a témák tetszettek a legjobban. Én abban jobb vagyok, mint a technikai részében (még). Hát íme: /klikkre nőnek!/

A második ismerős lehet…

Csak körülnézek!

Biztosan sokan vagyunk úgy vele, hogy ha bemegyünk egy boltba, és nincs konkrét célunk, csak meg akarjuk nézni, hogy mi újat találunk a polcokon, vagy hogy mi-mennyi, akkor kellemetlenül esik, ha valaki odajön hozzánk, és nekünk szegezi a kérdést: “Segíthetek?”. Bár a logikus válasz az lenne, hogy “Nem!”, mi megpróbáljuk szegény pára lelkét könnyíteni, és nem akarjuk, hogy bunkónak tűnjünk, annyit válaszolunk “Csak körülnézek!”. Első alkalommal még elnézzük, mert ez a munkája, ezért fizetik, ha másodszor odajön valaki, (valószínűleg nem ugyanaz az illető) akkor már kicsit furcsán nézünk, és vagy mogorván odavágjuk, hogy “Csak körülnézek!” mintegy dejavu-t érezve, vagy monoton konszumerista hanglejtéssel, és meglehetősen bosszúsan ráripakodunk a szerencsétlen eladni vágyó fiatalra, hogy “A munkatársa már kérdezte!” és elmélázunk magunkban, hogy vajon nincs-e valamilyen megoldás ezen kellemetlen esetek kikerülésére. Kedves olvasóim, ezennel egy új korszak kezdődik, ahol mindenki nyugodtan nézelődhet a boltban, anélkül, hogy az eladók fontoskodásának ki kéne tegyék amúgy is keszekusza idegrendszerüket. Mindez emez új találmányomnak, felfedezésemnek, ésatöbbinek köszönhető, melyet a TOVÁBB mögött (Read the rest of this entry ») Ti is megtekinthettek:

Palotás XI. : A Kung-Fu Kölyök és az utolsó próba

Életünk talán utolsó palotás-próbája érkezett el a minap és ennek örömére (vagy bánatára, Kiki(,) Maga döntse el(!)) gondoltam felpakolok egy pár régebb (hétfőn…) készült fényképet, már csak a mókázás kedvéért is, hogy milyen fantasztikusan nézünk ki mi fiúk. A lányokról nem készítettem, egyébként nagyon csínosak, őket is kiraknám, ha lenne kép… de nincs… úgyhogy őket nem rakom ki… Szóval itt van egy-két divatfotó és a palotás-mellény felhasználásának módjai.

Bence barátunk és a palotás-mellény (nem úgy néz ki, mint egy dadaista poszt-punk rapper?)

Benő bajtárs, még mellény nélkül

Bandi haver és a mez

Robi pajtás (KIBLOGOLTAM!)

És végül a palotás-mellény 1001 felhasználási módja #172: Foci mez!

(A képek minősége nem a legjobb, de csak paparazzo-fotók, egy még készülő dance-performance-előadásról, lényegében bizalmasak, a helyszín pedig – a tesiterem, fent a suliban – teljesen szigorúan elzárt és titkos!)

Szombat este premier!

S.Y.P.! , vagyis ne a divat…

Tehát: “Save Your Posts!” szólt minap a frappáns megjegyzés Robi barátunk szájából (igazából magyarul mondta, de én úgy gondoltam mennyivel viccesebb ha asszociálok a sokak által észrevehetetlenül hasonlító “S.O.S.!” azaz “Save Our Souls!” rövidítésre) és mennyire igaza(m) van! Nem kell mindent ellőni legelőre… Hova ül a tehén a buszon? Hát legelőre! (HEHE) De ezt nem hagyhattam ki! (A tehenet kihagyhattam volna!) Tegnap kaptam ezt a képet unokanővéremtől, Shoshanától és nagyon frappáns szerintem!

Szóval ne divatból blogolj… hanem azért… mert… úgyse nézi senki… vagy mert dúl benned a közlési vágy!