Perec: eredete, felhasználási módjai, vagy nem…

Ez a poszt is kérésre keletkezik, és őszintén nem tudom mi fog kisülni belőle, mert nagyon keveset tudok a perecről. De azt hiszem azért összefoglalok mindent. Minden tőlem telhetőt. A posztot egyébkén mindenki kedvenc Mosolyija, Juti kérte, szerintem csak hirtelen felindulásból, és ő se gondolta át rendesen. A zene alatta (nekem, nem nektek!) a Flevans – Unfabulous lesz (rákattantam, ez van!). (Ja és mellesleg ezekben a percekben tart Richard Bona koncertje a PTE – ÁOK alulájában…) Tovább mögött belevágok:

Winds of change

Ki ne ismerné a Scorpions-nótát? Rám is valami ilyesmi jöhetett az utóbbi időben, mert hirtelen teljesen másmilyen zene kezdett érdekelni, más programok foglalkoztatnak… Ez van, itt a tavasz, vagy mi, Húsvét, effélék. Ennek a hatásnak engedve kicsit megváltoztattam a designt, ami nem szebb, de nekem tetszik, hogy oldalt van a menüsor és nem lent. Másban nem nagy különbség van. Ja, és a minap elértük a 400. látogatót! 500-nál ünneplünk, 1000-nél elköltözöm erről az oldalról, és nyitok egy teljesen sajátot. Bár az még messze lesz!

Csak hogy bebizonyítsam a változást, le akartam írni, hogy milyen zenét hallgatok, de aztán rájöttem, hogy ez az a zene, amit azelött hallgattam. Foo Fighters – Echo, silence, patience and grace. De ez is jó. Egyébként ezt minden évben észreveszem magamon, hogy télen kicsit keményebb dolgokhoz nyúlok, nyáron pedig előveszem Bob Marley-t és társait. Mondjuk ez az előzőeknél kicsit durvább váltás lett, White Stripes után Pepe Deluxe nem mindennapos. Már aki ismeri őket…

Lassan itt a nyár…!(?)

A piros haj előnyei

Bár erről én nem sokat tudok nyilatkozni, mert mindig is csak a gyári barna színű hajammal mentem el itthonról, de mégis milyen előnye származhat az embernek a piros hajból? Na erre próbálok egy kicsit rávilágítani:

Egy-két kép, amiket még régebb kaptam le…

…lehetne akár ez is a post címe, de nem lesz. Inkább csak fogom magam, és bedobom ide két (szerintem) nagyon jól sikerült képemet. Nem vagyok profi fotós, nem is az a cél, hogy itt a tudományomat fitogtassam, inkább csak meg szeretném osztani Veletek, mert szerintem szépek! A megvalósítás elfogadható, viszont nekem a témák tetszettek a legjobban. Én abban jobb vagyok, mint a technikai részében (még). Hát íme: /klikkre nőnek!/

A második ismerős lehet…

In Pencil, please!

Mint sokan tudjátok, – aki meg nem tudta volna, annak most mondom! – nemrég nyelvvizsgáztam angolból, pontosabban szombaton, és csak elkezdtem. A szóbeli még visszavan. De nem ez a lényeg! Ami viszont lényeg, hogy most leírom, hogy mi történt ott… merthogy a vizsga második felében már azon nevettem, hogy könnyebben írnék egy novellát a történtekből, mintsem végighallgassam, hogy azt a bizonyos Új-Zélandi férfit, akinek még a nevét se tudom, mi motiválta, hogy gitárleckéket vegyen. Ami persze nem utolsó dolog, de engem hidegen hagy… Nem kívánok senkit megbántani, nem azért írom (nem mintha az invidzsilétörök bármelyike olvas(hat)ná a blogomat), csak úgy beugrott, hogy jó sztori.

Maggie In The Woods

Álljon itt ez a post a híres-neves pécsi “alternatív” ír népzenei együttes, a Maggie In The Woods, vagyis “A” Maggie tiszteletére, mert szerintem megérdemli! Csak a nosztalgiázás miatt is, még a fénykorból… Nem, nem múlt idő, senki ne értse félre, csak pihenünk! Tovább mögött képek, zene, ilyesmik!

C-MON & KYPSKI – Shitty Bum

Oké, most nincs erőm új postot kitalálni, pedig gondoltam egy-két dologra, nem baj, majd legközelebb, addig is küldöm ezt a számot mindenkinek, aki olvassa a blogot, keep on mindenki, keep on, és a Shitty Bum legyen veletek!

“Shitty Bum: The first gum that tastes like shit!”

Stay tuned!

Újranéztük: Fight Club; Donnie Darko

Mi a nagy pozitívuma annak, ha az ember beleesik egy olyan vírusba, amitől naphosszat köhög, és néhol hőemelkedéssel, néhol a nélkül émelyeg egyik ágyból a másikba? Az, hogy amíg itthon van, nem kell szinte semmit csináljon. Persze tanul egy kicsit, meg olvas, de azért ott a passzív kikapcsolódás is, számítógép, Rainbow Six: Vegas és a TV, pontosabban a DVD, hogy a trágyába véletlen se fussunk bele (ma pl. adták a Truman show-t, ami ennek egy tökéletes ellenpéldája, mert marha jó Jim Carrey-s dráma – véletlen sem vígjáték, kérem! -, de ezt meg elfelejtették reklámozni… :\ ). Így esett (mivel tesóm is ebben a cipőben evez), beraktuk régi nagy kedvenceinket (igazából kedvenceimet, őt nem hagytam választani), elkezdtük folytatni a Lost-ot, és újra megnéztünk a Harcosok Klubját, ma pedig a Donnie Darko volt a terítéken. Ami őt kifejezetten idegesíti szerintem. Na most leírom, hogy miért jó a két film.

Csak körülnézek!

Biztosan sokan vagyunk úgy vele, hogy ha bemegyünk egy boltba, és nincs konkrét célunk, csak meg akarjuk nézni, hogy mi újat találunk a polcokon, vagy hogy mi-mennyi, akkor kellemetlenül esik, ha valaki odajön hozzánk, és nekünk szegezi a kérdést: “Segíthetek?”. Bár a logikus válasz az lenne, hogy “Nem!”, mi megpróbáljuk szegény pára lelkét könnyíteni, és nem akarjuk, hogy bunkónak tűnjünk, annyit válaszolunk “Csak körülnézek!”. Első alkalommal még elnézzük, mert ez a munkája, ezért fizetik, ha másodszor odajön valaki, (valószínűleg nem ugyanaz az illető) akkor már kicsit furcsán nézünk, és vagy mogorván odavágjuk, hogy “Csak körülnézek!” mintegy dejavu-t érezve, vagy monoton konszumerista hanglejtéssel, és meglehetősen bosszúsan ráripakodunk a szerencsétlen eladni vágyó fiatalra, hogy “A munkatársa már kérdezte!” és elmélázunk magunkban, hogy vajon nincs-e valamilyen megoldás ezen kellemetlen esetek kikerülésére. Kedves olvasóim, ezennel egy új korszak kezdődik, ahol mindenki nyugodtan nézelődhet a boltban, anélkül, hogy az eladók fontoskodásának ki kéne tegyék amúgy is keszekusza idegrendszerüket. Mindez emez új találmányomnak, felfedezésemnek, ésatöbbinek köszönhető, melyet a TOVÁBB mögött (Read the rest of this entry ») Ti is megtekinthettek:

S.Y.P.! , vagyis ne a divat…

Tehát: “Save Your Posts!” szólt minap a frappáns megjegyzés Robi barátunk szájából (igazából magyarul mondta, de én úgy gondoltam mennyivel viccesebb ha asszociálok a sokak által észrevehetetlenül hasonlító “S.O.S.!” azaz “Save Our Souls!” rövidítésre) és mennyire igaza(m) van! Nem kell mindent ellőni legelőre… Hova ül a tehén a buszon? Hát legelőre! (HEHE) De ezt nem hagyhattam ki! (A tehenet kihagyhattam volna!) Tegnap kaptam ezt a képet unokanővéremtől, Shoshanától és nagyon frappáns szerintem!

Szóval ne divatból blogolj… hanem azért… mert… úgyse nézi senki… vagy mert dúl benned a közlési vágy!