Casino Royale, azaz a Bond-sztereotípia

Akárkinek elmeséltem az elmúlt időben, hogy James Bond könyvet olvasok, mindenki úgy húzta a száját, mintha nem is Bondot, hanem legalább Szíves Bocsokat mondtam volna, de lehet, hogy inkább olyan Én kicsi pónimosan is… De miért is van ez? Közben edzek az esti koncertre, Erik Sumo – My rocky mountain-t hallgatok. Tovább mögött meg elmélkedem!

Tehát miért nem szeretjük James Bondot? Bevallom őszintén, a könyvre is csak az vitt, hogy angolul kaptam meg, gyakorlásnak jónak tűnt, és azért kíváncsi voltam, hogy vajon Ian Fleming komolyan gondolta-e azt, amit írt.
Átfogó képet nem látok a Bond-univerzumról, mivel rögtön a legelső könyvvel, a Casino Royale-al kezdtem és – előreláthatólag – fejeztem be a betekintést.

Nade a bevezetőben feltett kérdésre vajon mi a válasz? Miért nem szeretjük Mr. Bondot?
Talán azért, mert túl macho-s? Vagy nem eléggé? Mert angol, vagy azért, mert nem tud meghalni? Mert csak kétszer él? Vagy talán mert az ellenségei mind fura földönkívülinek látszó kommunista kémkirályok és hatalomra vágyó diktátorok?

Nade hogy még tisztábban lássam legalább a legelső résszel kapcsolatos relációkat, miután kiolvastam a könyvet, megnéztem a 2006-ban készült, azonos című filmadaptációt is, amiről azt kell mondjam, hogy Bondnak jó, de Bondnak borzalmas. Öhm… nem írtam el. Mindjárt megmagyarázom.

A Bond-filmekről általában:

Azt tudni kell, hogy az 1950-es évek végén az EON Productions megvásárolta az összes Bond-könyv (ugye akkor még csak Ian Fleming könyvei – késöbb mások is írtak, kétlem, hogy ilyen jók lennének! – ) vászonravitelének jogát, kivéve a legelsőét, a Casino Royale-ét, ezért kénytelenek voltak a Dr. No-val kezdeni. Aztán teltek-múltak az évek, Bondot már mindenki ismeri, a macho-t, akinek nincs kalandja, ahol megjelennének múltbeli szeretői, többek között azért, mert addigra mind halottak. (Nesze neked Jack Bauer!) Van egy borzasztó főellenség, akinek aranyból van valamije, vagy nincs valamije, vagy nagyon van, vagy csak alacsony és kínai. Persze neki van egy borzasztó alattvalója, akinek szintén van valamije, jelen esetben titániumból. És mindketten (meg a kommunista committee) meg akarják ölni Mr. Bondot.
De vannak azért jók is. Ott van M, ott van a mindig változó kinézetű titkárnő, aki mindenáron kavarni akar Bonddal, talán ezért rúgják ki minden rész után. Van a jól bevált Aston Martin, nem maradhat ki, na meg ugye a kedves ember, aki ellátja Bondot lézervető fogpiszkálóval és robbanó körömfestékkel.
Ha megvannak a karakterek, akkor már csak a sztori kell:
Bondot megbízzák, hogy járjon a főgonosz után. Ő utánajár, találkozik egy gyönyörű (háh, nem lehet akármilyen, na!) nővel, akivel utálják egymást. Legalább is a dialógus első percében még igen. Aztán meg úgyis kell ágyjelenet, és kevés a pénz a statisztákra… Nade a főgonosz tudomást szerez főhősünkről, és küldi a kémellenes kémeit, hogy, hát, öljék meg. hmm… Ha nem lenne elég kreatív, akkor az első ütközetben még nem hal meg titánium-kulccsontú barátunk. Aztán keres-kutat Mr. Bond, majd rátalál kedves főgonoszunk titkos tengeralatti rákbisztrójára, aholis lecsap rájuk. A titániumsrácot földre küldi egy logikai játéknak beállított bombával, majd jön a főgonosz, akit szintén felrobbant, ezt értük el a nőkön való nagy spórolással. Aztán ugye mivel minden felrobban, csak Bond nem, ezért ő kiúszik. De a mélyen kedvelt csinos nő ideje lejárt, sajnos ő megfullad, ami Mr. Bondot gondolom nem nagyon viseli meg, legalább is nem nagyon mutatja ki, és már jöhet is a következő film.

A Casino Royal 2006-os film verziójáról:

Ugye ez eddig világos? Ennek kellett megfeleljen a legújabb Bond-film is 2006-ban, attól függetlenül, hogy ez a film elvileg egy sorozat első része. Itt Bond még nem szuperhős, hanem egy frissen felfedezett ifjú tehetség. De a filmben megmutatják, hogy hogy szerezte a két nulláját, és azt kell, hogy mondjam, az angol MI6, és egész anglia mögött elbújhat akár Jack Bauer is. Még ő is. Még a CTU is. Merthogy suttyó (suuuttyó? Hát, fiatalabb színészt is találhattak volna…) kis Bondie még csak éppen belecsöppent az igazi kémségbe, de már sebezhetetlen. Legalább is ez jött át.
A másik, ami a filmben egyenesen zavart, az az, hogy az első 1 teljes óra úgy ahogy van sehogy nincs benne a könyvben. Ian Fleming szerint sem ugrált rögtön 6 méter magasat, 10 méter magasról, de még csak nem is ruházta fel ilyen tehetségekkel.
Ennél még jobb volt, hogy a könyvben Baccarat-ztak (bákkárá), ami egy “ősi” kaszinós kártyajáték. Én pedig (naív vagyok, tudom) bízva néztem előre a filmre, hogy dejó, egy olyan 21. századi film, amiben nem pókereznek… de persze pókereztek, úgyhogy akár el is áshatja magát a kedves rendező úr. A művészi szabadság… na mindegy.
Vesper Lynd kisasszony mindkét verzióban meghal. Viszont Velence nincs sehol a könyvben, és a halál módja sem fulladás volt, hanem altatót vett be és levelet írt. Bond onnan tudta meg, hogy végül is mi az ábra a pasijával, akit elraboltak. Vagy mi.
Le Chiffre-nek nem folyik a szeme a könyvben. Ő egy szimpla rosszfiú, olyan, mint Te vagy én. És nem holmi sötétbőrűek akarták megölni – és végül ölték meg -, hanem a SMERSH egysége, ami amolyan orosz CTU. Na de mindegy. Ennyit a filmről. Bond filmnek tök jó volt, kicsit bemutatta az előzményt, és annyira nem volt rossz.

A Casino Royale könyvről:

A könyv viszont nagyon jó volt. Érződött rajta, hogy Bond még nem fektetett meg ötven nőt a küldetései során, érződött rajta az a bizonytalanság, hogy Fleming nem úgy indult neki, hogy sorozat legyen. Legalább is szerintem.
Bondnak igazi érzelmei vannak, és messze nem olyan érzéketlen, mint a filmben.
Nincsenek szuperkütyüi! Ismétlem! Nincsenek szuperkütyüi, és ez azért fontos, mert ezzel Bond minden szuperereje megszűnt létezni. Nincs csodaóra, nincs csodaszemüveg sem, van helyette régi Aston Martin, amiért nem haragszunk.
Hmmm… És egyszer se mondja, hogy “A nevem Bond. James Bond.”

Tehát a könyv sokkal emberközelibb, nem olyan elrugaszkodott, és merem állítani, hogy következetesebb is, mint a film. Sajnos ez az igazság. Szóval ne higyjetek mindent el, amit láttok, olvassatok utána!

Egyébként nem ez az első Casino Royale feldolgozás, még kettő készült régebb, lehet, hogy azok jobbak. És ne feledjétek:

A nevem Kiki. OmboliKiki.