Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em (egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea – River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .
Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!
Ugye van “A” gitár, a klasszikus nylon húros akusztikus nagydobozos, és ennek sok fajtája, amit csak felsorolva is ki lehetne tölteni egy könyvet (egyébként szerintem megtették már…). Na de az eredeti kb. így néz ki:
Egyetlen kis különbséggel: az igazi-igazi klasszikus gitárnak nincs kivágva a teste ott jobbra fönt… 
Na ilyenem nekem is van, de azért kicsit (nem kicsit) lelakottabb.
Namost ebből van elektroakusztikus, (tudom, még nem izgalmas, de hidd el, késöbb az lesz!) no meg (az már nem klasszikus) fémhúros. Nem sokban különbözik ettől a teste, csak egy kicsit erőteljesebb (azért a fém jobban húz).
Elérkeztünk az első érdekességig, hogy gyorsan letudjuk azokat, amikkel én rendelkezem: jöjjön két nagyon érdekes dolog: (kicsit gagyi a kép, de telefonnal csináltam)
“Na de ez mégis mi???” kérdezhetné a kedves olvasó, de nem teszi, mert én rögtön rávágom: “Várj csak, mindjárt elmondom!”
A fölső igazából nem is gitár. Meg az alsó se teljesen. Mindkettő hibridhangszer. A fölső egy mandolin-banjo. Egy olyan mandolin, aminek banjo teste van. Az alsó pedig egy gitár-banjo, bár gondolom már többen kitalálták. Ugyanúgy egy fémhúros gitár, aminek banjo teste van. De ez mire jó? Hát, arra, hogy így sokkal nagyobb hangja van, és olyan, mintha banjoznál, persze közben gitározol. Igazad van, nem jó semmire, de azért érdekes, és nekem van (bibibí!).
Hát aztán ősapáink kitalálták, hogy ha áramot vezetnek a gitárba, akkor nagyon hangos lesz. Ebből lett egy olyan gitár, amit állítom nagyon ferde szemmel nézhettek ősapáink kortársai. Merthogy teste? Az nincs! Csak piköpök (van aki így mondja ki, és nagyon idegesít!). Ez az elektromos gitár. Na ilyenem már nincs. De kirakom, hogy milyet szeretnék, ha lenne!
Szólógitárból ilyet elfogadnék:
Basszusgitárból pedig beérném egy ilyennel (persze Fender Jazz Bass jobb lenne, de nem vagyok nagyigényű! 
)
Na túlvagyunk a tiszteletkörökön, jöjjön a java!
Legyen akkor ez: Emmett Chapman az 1970-es évek elején, miután rájöttek, hogy elég az elektromos gitárt ún. “tapping”-gel megszólaltatni (a bundokban érinteni a húrokat), akkor is reagál a pickup, így elhagyta a felesleges részeket, mint pl. a testet, helyette inkább plusz húrokat csapott hozzá, és elég középkori hangszerekre emlékeztető kinézetet adva új hangszerének, elnevezte “A bot”-nak (vagy rúdnak), eredetileg “The Stick” – nek, csak nem akartam hoppon hagyni a németeseket. Na és ez lenne az. Itt inkább legyen egy videó, mert nehéz elképzelni, hogy ebből hang is jön.
Ha már elektromos furcsaság, én erről nem hallottam eddig, de lehet, hogy más már igen. Ez az úgynevezett Pedálos Steel Gitár. Ezt country zenében már hallhattuk, de nekem nem esett le, hogy ez egy külön hangszer. De mégis az. Beszéljen a zene:
Aztán azok, akik néziknézték a Flight Of The Conchords-t (magyar HBO-n Slágermájerek címen megy/ment, nem tudom), már ismerhetik a következő kettőt. Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni, tekeredik a rétes, kígyó akar lenni…
Az első egy Casio DG-20-as. Egy péda arra, amikor a gitár más hangszer szeretne lenni. Nos, elég fura. Úgy hívják, hogy MIDI gitár. Nem hiszem, hogy sokmindenkinek lenne ilyenje, de nekem kell egy. Nem a kinézete miatt, hanem inkább mert ritkaság, és univerzális. Mit nekem szintetizátor? Beépített hangszóró és dobgép! Még hangolni se kell! Minek nekem egyáltalán bármi más hangszer? 
De persze arra is van példa, hogy más hangszer akar gitár lenni. Itt egy keytar, ehhez nem fűzök semmit. De igen. Ez nem gitár. Csak szeretné!
Kihagytam valamit? Nem jut eszembe más, így, hogy egész délután cserepeket pakoltam (háztetőre valót). Még megszerkesztem ezt a posztot, felrakom, megmutatom Robinak, aztán hadd szóljon!
Maradjatok velünk!
