Tripla bejegyzés: 3 zenekar, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni!

Régen írtam, de ezt kérem az érettségi-láznak, az érettséginek, az érettségi-láz levezetésének és csak úgy a mindennapi lustaságomnak betudni! Köszönöm! Na akkor kezdem a mondanivalómat: Mindenkinek vannak kedvenc zenekarai. Nekem is vannak. Az igazság az, hogy nekem nem is egy van, nem is kettő, hanem nagyon sok, és egyre csak bővül. Most szeretnék bemutatni hármat, mindegyik valamiért nagyon különleges számomra. A három zenekar pedig legyen a Pucks ‘n’ Fairies, a Creep és a Mestrics Experience. Közben pedig Atomica - Metropolitan szól, jó kis trip-hop.

Akkor kezdjük szép sorjában:

Erik Sumo, PEN, 2008. 04. 16. és mások

Tegnap Robiékkal meglátogattam a Pécsi Egyetemi Napokat, teljesen önző céloktól vezérelve: meg akartam nézni a Singas Project és az Erik Sumo koncerteket. Meg úgy egyáltalán a PEN-t, még úgyse volt lehetőségem belesni. De ez azt hiszem egy örök élmény lesz számomra. Mind pozitív, mind negatív szempontból, de ez utóbbi nem vészes… annyira. Volt ott minden: millió ember, sorbanállás, egyáltalán minden, ami kell egy jó bulihoz. Na tovább mögött lesni!

Casino Royale, azaz a Bond-sztereotípia

Akárkinek elmeséltem az elmúlt időben, hogy James Bond könyvet olvasok, mindenki úgy húzta a száját, mintha nem is Bondot, hanem legalább Szíves Bocsokat mondtam volna, de lehet, hogy inkább olyan Én kicsi pónimosan is… De miért is van ez? Közben edzek az esti koncertre, Erik Sumo - My rocky mountain-t hallgatok. Tovább mögött meg elmélkedem!

Gitármánia

Az elmúlt pár évben elsuhant fölöttünk egy pár mánia interkontinentális és országos szinten éppúgy, mint az ismerősi körömben. Olyanok, mint a sorozatnézés, a blogolás, a texas hold’em, és a gitár.
Ez utóbbiról fogalmam nincs, hogy valóban országszintű-e, de azt tudom, hogy nem egy ismerősöm/barátom “szenved/ett/” ilyenben. Ugye nem kell senkinek magyarázni, hogy ezek a mániák miben mutathatók ki, csak egy pár példa: a Texas Hold’Em (egy pókerfajta, ha van esetleg még valaki, aki nem ismerné, persze ezt kétlem) például már-már a világon egyedülálló populáris kártyajátéknak tekinthető, néha csak lesek, hogy lehet, hogy én vagyok az egyetlen, aki a ezen és a Windows-os pasziánszon kívül (itt említeném meg, és nagyon fontos: a Windows-beli pásziánsz nem “A” pásziánsz, éppúgy, mint a texas hold’em nem “A” póker, mind a kettő egy-egy tagja egy családnak, a pasziánsz egy gyűjtőfogalom, a stratégiai, logikai kártyajátékokat hívják így, ennek egy fajtája az, ami a Windows-ban botor módon csak “Pasziánsz”-nak van hívva /másik ilyen pasziánsz pl. a fekete özvegy vagy az admirális is…/…) másik kártyajátékokat is ismerek. Óh, drága Speed, Rikiki, Römi, Big2, … óh … Na és ilyen mániaként jelent meg a gitármánia, ami a gitárok olümposzi magasságokba emelése, persze nem méltatlanul! Namost, ez szerencsére /vagy nem szerencsére/ engem eddig elkerült. Viszont nagyon alattomos tud lenni! Merthogy az utóbbi időben (kb 4-5 hónap) rákaptam, és nem tudok ellenállni: vennem kell egy basszusgitárt, és meg kell tanulnom rajta játszani… Ez a kényszer… szóval engem is elkapott… Na és mikoron engedtem ezen kísértésemnek, csak úgy elkezdett zúdulni rám sok egyéb, ilyen is kell, olyan is kell, sok érdekes gitár meg nem gitár, csak úgy néz ki, vagy úgy szól… Na most felsorolom őket, hátha tudok újat mutatni. Közben Balmorhea - River Arms szól (ja meg Robi új chatmikrofonambientes száma) .

Tovább mögött folytatom, természetesen a teljesség igénye nélkül!

Perec: eredete, felhasználási módjai, vagy nem…

Ez a poszt is kérésre keletkezik, és őszintén nem tudom mi fog kisülni belőle, mert nagyon keveset tudok a perecről. De azt hiszem azért összefoglalok mindent. Minden tőlem telhetőt. A posztot egyébkén mindenki kedvenc Mosolyija, Juti kérte, szerintem csak hirtelen felindulásból, és ő se gondolta át rendesen. A zene alatta (nekem, nem nektek!) a Flevans - Unfabulous lesz (rákattantam, ez van!). (Ja és mellesleg ezekben a percekben tart Richard Bona koncertje a PTE - ÁOK alulájában…) Tovább mögött belevágok:

… de sosem merted megkérdezni, avagy az 1950-80-as évek történelme 4 percben, és mások …

Ez egy ilyen korai poszt lesz, kicsit rámjár a rúd mostanság, nem volt alkalmam írni ide, pedig elterveztem, hogy megosztok veletek néhányat (nem az összeset… )  a zenei klipek készítésének művészeti alkotásaiból. Vagy olyan számokat, amiknek kevésbé jó a klipje, de annál jobb maga a szám. Szóval efféléket. Egyébként csak hogy sikerüljön lenyugodnom, ma este megint koncertre megyek,  Mégis összejött a dolog… J. S. Bach: h-moll mise lesz terítéken… alig várom! Na tovább mögé bekukkantani, számokat meghallgatni! De elötte jöjjön egy lista: Billy Joel, Genesis, Tears for fears, Gary Jules, Kiscsillag…

500

Cinquecento! Elérkezett, és ünneplünk! De nincs ötletem, hogy mivel lehetne, úgyhogy várom a tippeket!

Két hét, két koncert

És bárcsak így folytatódna a tendencia, mind a meglátogatott koncertek számában, mind a minőségben, már nem mintha lettem volna kifejezetten rossz koncerten az elmúlt időben. És bizony folytatódott volna a tendencia… kb ennyin múlott… és most mutattam is, csak senki nem látta, de kb 5 pixeles volt. Merthogy akartunk ám menni mégegy koncertre, mivel két hét múlva hétfőn a PTE - ÁOK aulában fellép Richard Bona és bandája. A zenészről csak annyit kell tudni, hogy a világ egyik legjobb basszusgitárosa. És itt lesz Pécsett, és kb egy napon múlott, hogy tegnap már nem kaptunk jegyet: az egész aulában maradt egyetlen középkategóriás áru jegy, ami lefoglalatlan. (Nem egyetlen középkategóriás, hanem egyetlen hely, ami éppenséggel középkategóriás.) Szóval akkor most, mivel arról nem fogok tudni írni, ezért írok az előző kettőről. Rőtama és egy Schubert. És nem akarok senkit lehurrogni, mindez csak az én véleményem, és a teljesítményről megpróbálok objektív maradni. A posthoz használt elmefrissítő: Cassettes won’t listen - Small-Time machine .

Winds of change

Ki ne ismerné a Scorpions-nótát? Rám is valami ilyesmi jöhetett az utóbbi időben, mert hirtelen teljesen másmilyen zene kezdett érdekelni, más programok foglalkoztatnak… Ez van, itt a tavasz, vagy mi, Húsvét, effélék. Ennek a hatásnak engedve kicsit megváltoztattam a designt, ami nem szebb, de nekem tetszik, hogy oldalt van a menüsor és nem lent. Másban nem nagy különbség van. Ja, és a minap elértük a 400. látogatót! 500-nál ünneplünk, 1000-nél elköltözöm erről az oldalról, és nyitok egy teljesen sajátot. Bár az még messze lesz!

Csak hogy bebizonyítsam a változást, le akartam írni, hogy milyen zenét hallgatok, de aztán rájöttem, hogy ez az a zene, amit azelött hallgattam. Foo Fighters - Echo, silence, patience and grace. De ez is jó. Egyébként ezt minden évben észreveszem magamon, hogy télen kicsit keményebb dolgokhoz nyúlok, nyáron pedig előveszem Bob Marley-t és társait. Mondjuk ez az előzőeknél kicsit durvább váltás lett, White Stripes után Pepe Deluxe nem mindennapos. Már aki ismeri őket…

Lassan itt a nyár…!(?)

A piros haj előnyei

Bár erről én nem sokat tudok nyilatkozni, mert mindig is csak a gyári barna színű hajammal mentem el itthonról, de mégis milyen előnye származhat az embernek a piros hajból? Na erre próbálok egy kicsit rávilágítani: